"Na, gyer�nk! Szedd m�r �ssze magad! Hadd l�ssam, hogy mosolyogsz! Hadd halljam azt a vad kacajt, �s egy�bk�nt is... Hol itt a pozit�v gondolkod�s?!" Tudom, f�raszt�. Nagyon f�raszt�. Hiszen az ember ott van, ahol. A szakad�k sz�l�n - esetleg m�ly�n -, de az is lehet, hogy csak a k�zel�ben. Egy biztos: neh�z mosolyogni, f�jnak az arcizmok a rendbe rakott, szab�lyozott, zsibbadt sz�jh�zogat�st�l. A j�kedv esszenci�ja kifogyott a boltb�l, �s most valahogy sehol nem lehet kapni, csak valami fekete, vattaszer� t�nem�nyt adnak helyette, ami ugyan kit�lti a bels� �rt, de fel nem t�lt. Na, ez itt a baj, k�rem sz�pen. Ha depresszi�s az ember, akkor az�rt �res. Ha nem depresszi�s, akkor f�radt, �s az�rt �res. Ha megszakad a munk�ban, akkor az�rt hi�nyzik a bels� hajt�er�. Ha nem j�nnek a kisebb-nagyobb sikerek, akkor az megint baj. Ha pedig nincs pozit�v meger�s�t�s, akkor egyre rosszabb lesz a helyzet. Annyira, hogy ez az �llapot tarthatatlann� v�lik. Valamit tenni kell. Valamit musz�j tenni. A legfelh�sebb �s legzivatarosabb id�kben valahogy nem akad senki, aki akkor lenne ott, amikor kellene. �gy azt�n j�nnek a h�tk�znapi babon�k, a "minim�gi�k", az �ltal�nos �nfelt�rk�pez�s, a "mi-a-j�-nekem" kider�t�se. Els� l�p�sk�nt, persze, ott a tagad�s. Ebb�l fakad�an pedig sz�mtalan bels� konfliktus, bels� harc. A gy�l�lt helyzet folyamatosan ism�tl�dik. A poh�r pedig lassan betelik. Felvet�dik, hogy minek a t�zolt�s, ha nincsen t�z. �s tulajdonk�ppen a vil�g sz�m�ra nem is l�that� a probl�ma. Az ember nem demonstr�lja percenk�nt, hogy: "Figyeljetek r�m, most nem vagyok j�l!" "Kellene egy kis b�tor�t�s, mert �ppen elvesztettem a fonalat a f�ldi l�t keszekusza �tveszt�j�ben!" Egy ideig mindenki azt hiszi: elm�lik ez az �rz�s. Egy ideig mindenki tagad, pedig m�gsem sz�v�dik fel a b�nat �des-b�s balzsama. Azt�n egyszer csak be- �s felismerj�k, hogy valamin v�ltoztatni kellene. Nem j� ez �gy. Ekkor j�nnek az �n�rt�kel�ssel kapcsolatos probl�m�k vagy legal�bbis negat�v megl�t�sok, melyeknek hangot adva, r�gt�n a fej�nkre pir�tanak bar�taink. �m ha nem osztjuk meg senkivel s�t�t gondolatainkat, akkor egyre k�zelebb ker�lhet�nk ahhoz a bizonyos szakad�khoz, melynek sz�l�n bizony, m�r ott cs�cs�l�nk sz�p csendesen szeml�l�dve. Depresszi�s mondatok �s k�pek j�nnek el� savasan mar� �nkritik�val �s g�nnyal. "Semmire sem vagyok j�." "Nekem semmi sem siker�l." "Semmi �rtelme nincs az eg�sznek." "Engem senki sem szeret, �s nem is lehet szeretni, stb." Azt hiszem, mindannyian sz�p gy�jtem�nnyel rendelkez�nk ilyesfajta panelekb�l. F�lre�rt�s ne ess�k: ezek panelek. Ezekb�l �p�tkez�nk gondterhelts�g�nk idej�n, de az�rt valahol m�lyen magunk is rem�lj�k, hogy nem �llj�k meg a hely�ket. M�giscsak t�bbet �r�nk ennyin�l, nem? De igen. Mindenk�ppen. A l�t, az �let val� �rt�k, legyen b�rmilyen k�zhelyszer� e meg�llap�t�s. �m, ha m�r megvan ez a kapocs a jelenhez, akkor nagyon gyorsan elkezd j�rni az ember agya: hogyan lehetne a l�t elviselhetetlen k�nny�s�g�t elviselhet�v� tenni? Mondjuk, j� t�rsas�ggal. Az fontos. Igen. J� t�rsas�ggal, �szinte besz�lget�sekkel, n�ha k�nnyekkel, sz�p szavakkal, nagy r�h�g�sekkel. Felcs�rgetj�k h�t a bar�tokat, akik jobb esetben r��rnek, rosszabb esetben nem. Jobb esetben teh�t megvan a menek�l�si �tvonal ebb�l a saj�tos, t�llicit�lt csapd�b�l, rosszabb esetben m�g dolgozni kell rajta, �m semmi esetre se ess�nk p�nikba. Az ugyanis - mint oly sok m�s esetben - most sem seg�t. Ok�. Hidegv�r �s tiszta gondolatok, mosolyg�s arc v�r�s r�zzsal a f�rd�szobai t�k�rre festve. J�het a helyzetelemz�s: saj�t magunk perif�ri�j�ra ker�lve nem �rdemes bek�t�tt szemmel nekifutni az alag�tnak, ahonnan m�r halljuk a mozdony �les s�pol�s�t. �rtelmetlen. Ink�bb keress�k meg bels� tavunk tiszta viz� partj�t, �s elm�lkedj�nk tov�bb azon, hogyan jussunk el�bbre. Az �nelemz�s egy�bk�nt sem �rt sosem. N�ha le kell �lni, hogy magunk legy�nk, �s - b�rmilyen lehetetlen�l skizofr�nnek hangzik - megbesz�lj�k magunkkal a probl�m�kat, egyedi megold�sok ut�n kutatva. Arra azonban vigy�zzunk, hogy v�letlen�l se vonjunk le bel�thatatlan k�vetkezm�nyekkel j�r� t�ves, mer�ben �nk�nyes k�vetkeztet�seket. Az �nelemz�s �s elm�lked�s ugyanis nem egyenl� a "szak�t�s a vil�ggal" hib�san felbor�tott k�plet�vel. Hogyan tartsuk a kapcsolatot a k�rnyezet�nkkel bels� t�r�nk alatt? K�zenfekv�, hogy a legfelt�n�bb m�don: hallgassunk zen�t. A zene j�t�kony hat�sair�l k�nyvek �s ter�pi�k ezrei sz�lnak. Mi�rt ne j�nne be most is? A zene �ltet. Felszabad�t, lel�ncol, fogva tart vagy elbocs�t. Ahogy akarjuk. Adagol�s�t nem orvos �rja fel, �s mell�khat�sai sincsenek. Csak a v�laszt�ssal kell egy kicsit elb�bel�dni. Egy �rz�keny id�szakban valahogy mindenki a depressz�vebb, l�lekmarcangol�bb zen�kre utazik. Hib�s elgondol�s, hogy ez majd seg�t. M�lyebbre ker�lhet�nk t�le, �m az "il positivo"-feeling nem ett�l �rkezik majd meg. A mosolyg�s pillanatok megmagyar�zhatatlan energia�radata akkor kezd majd �jra besziv�rogni ki�r�lt sejtjeinkbe, amikor megtal�ljuk indul�inkat. K�zdelem a t�l�l�s�rt, vagyis "I Will Survive..." A zene pedig csak sz�l. Hangosan �s hanyagul, k�r�l�lel, elvar�zsol, felemel �s felt�maszt. Megmozgatja elfeledett test�nket, figyelmen k�v�l hagyott gondolatainkat: megv�ltoztat. �jra j�lesik futni, szaladni, t�ncolni, a leveg�be bokszolni, mosolyogni, mosolyogni �s ism�t csak mosolyogni, valamint - ha kell - harcba sz�llni a fenyeget� depresszi�val. A zene fel�p�thet. Hiszen most megint - ki tudja h�nyadszor, �s biztos, hogy nem is utolj�ra - �jrakezdj�k. �jra nekifutunk, �jra elindulunk. El�sz�r term�szetesen az �letigenl�s �s az �letindul�k mank�ival megt�mogatva. Kapunk n�h�ny szeretetr�l tan�skod� gondolatot, mondatot, �rint�st, mosolyt. V�ltozunk. Megpr�b�ljuk sz�tv�lasztani a j�t �s a rosszat, hisz nem kell, hogy mindig egy�tt j�rjanak. Most nincs helye a torz�t�soknak, a felnagy�t�soknak, az alulbecsl�snek, a negat�v �ltal�nos�t�soknak. Az ember ilyenkor felfedezi mag�ban azt a kev�s �rt�kelnival�t, amit musz�j felfedeznie, amit m�g el b�r viselni bels� konfliktusok �s az �nel�g�lts�g foncsorozott t�kre n�lk�l. Megtal�lt �ndefin�ci�k seg�ts�g�vel egy�rtelm�v� tehet� a fenn�ll� helyzet: ki hol van �s ki hov� tart. Ill�zi�k n�lk�l, a v�ltoz�s �r�mittas bizonyoss�g�val. �s ilyenkor ak�r m�g a tavaszt is elrendelhetj�k, legyen odakint borong�s �sz vagy rideg t�l...! �gyhogy, hajr�: tavasz elrendelve!